Ozirisz zöldjéből…
sikátor végén mézcsepp
szívószálon utazó
küldetés
kapilláris hálón
ősfa lombjába felér
gondolj akármekkorát
az is belefér
fa koronát rejtsen
az erdő, aranyló nyaralót
fagy vallató fagylaltot
rengeteg közepén
karok ölelik
ringatják
feléled anyai ösztönük
ahogy megízlelik
a föld mélyéből utazik
vissza az égbe
Ozirisz zöldjéből öltözik
Ízisz feketébe
de minden ízében méz
láncszemnyi csepp
szabad és nincstelen
szimfóniából kiszakadt dallam
sehová sem való
mégis mindenhol otthonra lel
2025. 11. 24.