Ozirisz zöldjéből…   sikátor végén mézcsepp szívószálon utazó küldetés   kapilláris hálón ősfa lombjába felér gondolj akármekkorát az is belefér   fa koronát rejtsen az erdő, aranyló nyaralót fagy vallató fagylaltot rengeteg közepén   karok ölelik ringatják feléled anyai ösztönük ahogy megízlelik   a föld mélyéből utazik vissza az égbe Ozirisz zöldjéből öltözik Ízisz feketébe   de minden ízében méz láncszemnyi csepp szabad és nincstelen szimfóniából kiszakadt dallam   sehová sem való mégis mindenhol otthonra lel 2025. 11. 24.